Nyílt forráskódú rajongóként és tech-aficionádóként nemrég megnéztem az izgalmas Bollywood filmet, a “Karthik Calling Karthik”-ot. Ez a pszichológiai thriller egyedi, technológia-vezérelt perspektívát kínál a többszörös személyiségzavarról (MPD), párhuzamokat vonva a kultikus klasszikus “Fight Club”-bal, miközben saját helyet vív ki magának a mentális egészségről szóló narratívák területén.
Egy felhígított Fight Club?
Első pillantásra a “Karthik Calling Karthik” úgy tűnhet, mint a “Fight Club” felhígított indiai adaptációja. Fontos azonban felismerni egyedi megközelítését az emberi psziché komplexitásának feltárásában. Míg a “Fight Club” olyan anarchikus témákba merül, amelyek sok néző számára felfoghatatlanok lehetnek, a “Karthik Calling Karthik” megpróbálja cselekményét hozzáférhetőbbé tenni, néha a mélység rovására.
A technológiai szempont: Kétélű fegyver
A film technológiahasználata, különösen a mobiltelefon mint a főszereplő alteregójának közvetítője, egyszerre innovatív és problematikus. Egyrészt kézzelfogható médiumot biztosít a közönség számára a karakter belső küzdelmének megértéséhez. Másrészt azzal a kockázattal jár, hogy túlegyszerűsíti az MPD összetett természetét.
Kulcsfontosságú megfigyelések:
Telefonfóbia: Karthik telefonfóbiájának hangsúlyozása erőltetettnek és potenciálisan félrevezetőnek tűnik. Azt sugallja, hogy alteregójának kiváltása ehhez a konkrét tárgyhoz kötődik, ami nem áll összhangban az MPD tágabb következményeivel.
Következetlen ábrázolás: A film küzd azzal, hogy következetesen ábrázolja Karthik állapotának megnyilvánulását. Miért néz kényelmesen tévét vagy lép interakcióba másokkal, ha az alteregója teljes irányítást vehet át?
Elszalasztott lehetőségek: A film mélyebben feltárhatta volna, hogyan hat kölcsönösen a technológia a tudatalattinkra, különösen egy olyan korban, ahol eszközeink önmagunk kiterjesztései.
A mentális egészség perspektívája
Bár a “Karthik Calling Karthik” megpróbál fényt deríteni az MPD-re, nem sikerül átfogó képet nyújtania az állapotról. Karthik terápiás üléseinek ábrázolása például nélkülözi azt a mélységet és komolyságot, amit egy ilyen összetett zavar kezelésénél elvárnánk.
Következtetés: Dicséretre méltó kísérlet
Hiányosságai ellenére a “Karthik Calling Karthik” elismerést érdemel azért, hogy megpróbálja technológiai szemszögből megközelíteni az MPD-t. Párbeszédet indít a mentális egészségről a mainstream indiai moziban, még ha nem is használja ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket.
Értékelés: 7/10
Ahogy továbbra is feltárjuk a technológia és a mentális egészség metszéspontját, az ilyen filmek fontos mérföldkövekként szolgálnak. Arra ösztönöznek minket, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan hat digitális életünk a pszichénkre és viszont, egy olyan téma, amely egyre relevánsabb technológia-vezérelt világunkban.
Mi a véleményed a mentális egészség ábrázolásáról a moziban, különösen amikor összefonódik a technológiával? Vitassuk meg a kommentekben alább!